"A világ törvénye olyan, hogy ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi nem érkezik idejében, semmit nem ad az élet akkor, amikor felkészültünk reá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak akkor amikor megértek e találkozásra..., nem éppen hajlamaikkal vagy szeszélyeikkel, hanem belülről, valamilyen kivédhetetlen csillagászati törvény parancsa szerint, ahogy az égitestek találkoznak a végtelen térben és időben, hajszálnyi pontossággal, ugyanabban a másodpercben, amely az ő másodpercük az évmilliárdok és a tér végtelenségei között. Nem hiszek a véletlen találkozásokban. " M.S.

Legfrissebb bejegyzések
Címkefelhő
Feedek
Megosztás

Nem is tudom, mi legyen a címe.

Példázat a szeretetről G.G.


Ha nem adsz - vagy nem kérsz cserébe kovászodért - kovászt, s a szomszédod is így tesz, egész országok elnéptelenednek.

(Persze, a kovász se mindent keleszt meg, ha sárba gyúrod, abból nem kenyér lesz: nem osztja szét s nem őrzi meg magát.)

A szeretetet szét kell osztani, mert természete szerint oszthatatlan; mikor már másnak nem jut, magadnak sem marad belőle.

A lét elviselhetetlen könnyűsége

"Sabina folytatta mélabús töprengését: és ha olyan férfival élne, aki parancsolgatna neki? Aki uralkodni akarna fölötte? Meddig viselné el? Öt percig sem!  Amiből az következik, hogy neki semmilyen férfi sem jó. Sem az erős, sem a gyenge.

- S miért nem használod néha az erődet ellenem? - kérdezte.

- Mert a szerelem annyit jelent, hogy lemondunk az erőnkről - mondta csöndesen Franz."

"Sabina sajnálja, hogy türelmetlen volt. Ha tovább maradnak együtt, lassanként megértették volna egymás szavait. Szótáraik, mint két nagyon félénk szerelmes, szégyenlősen és lassan közeledtek volna egymáshoz, és mindegyikük zenéje belefonódott volna a másik zenéjébe. De már késő."

"Hirtelen vágy fogta el, hogy akár egy cselédnek, felmondjon ennek a testnek. Hogy csak lélekként maradjon Tomással,s a testét kergesse világgá, hadd tegye ott azt, amit más nők tesznek a ferfitestekkel! Ha a teste nem volt képes rá,  hogy Tomas számára az egyetlenné váljék, és elveszítette Tereza életének legnagyobb harcát,  akkor ez a test eredjen!"

24. Vissza(térés)

"A legutolsó hiba amit az életben elkövetett
Az volt, hogy hagyta magát működni maga helyett
Előre engedte és bízott is benne,
De megjárta, képzeld, mert hülyére vette
Te is készülj fel rá, hogy mindig is lesz, aki
Csak addig marad veled, amíg engeded beszélni
(..)

Ami tisztára mos, tisztába tesz
Csak hogy te tisztán legyél és azzal tisztában is,
Hogy aki meglátja rajtad azt, hogy megint lehet
Fog és a túlzásba vissza vissza visszavisz
De előtte még és erre mérget vehetsz,
Fog, és tisztára mos ha kell, tisztába tesz, haver,
Hogy te tisztán legyél és azzal azért tisztában is,
Hogy a túlzásba lesz, aki vissza vissza vissza vissza

Nem hagyni el soha senkit magamért
Nem hagyni el soha magamat másért
Senkit se magamért, se magam másért nem
(..)

De aki melletted áll, ugyan hiába várod
Aki nem ment el soha, az hogy jönne vissza?
Aki nem bántott meg, annak nincs bocsánat
Ami meg sem mozdult meg hogy állhatna
Hogy ha neked volnék, én várnék újat
Várnék még vele, hogy elnémuljak
Hogyha neked volnék, el nem múlnék
Nem némulnék, én várnék újat" Hiperkarma


"Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk."

Ha tudnék írni, bestsellert írnék belőled. Életem szerelme lehettél volna. Mennyire vágytam, hogy lebontsd a falakat, hogy megszelidíts. Tudtad, hogy mi van bennem. Te tudtad. És ez amennyire vonzott, ugyanannyira taszított tőled. 

"Az a kényszerképzetem, hogy nem tudok nélküled lenni."

"Aki pedig lelkileg lemeztelenedik, az mit vár? Ha egyszer kihívta maga ellen a sorsot, viselje el!"

"Nem kell vigasz, nem kell segítség, nem kell semmi. Csönd. Ha szeretni nem lehet, alkotni kell." Tisza Kata

"Nem adhatok mást, csak mi lényegem" M.I.

Ady Endre: A könnyek haszna

Kisbíróm, a Kétség, vallatott:
»Ember, mit akarsz és ki vagy?«
»Sírok és a síróké vagyok.«

»Van-e tűrni másokért erőd?
Van-e nagy, igazi hited?«
»Nincs, de meghajlok a hit előtt.«

»Milliók könnye nem sok neked?
Miért nem sírsz csak magadért?«
»Mert én mindenkiért szenvedek.«

»És ha meghalsz a kínok alatt?«
»Milliószor szebben halok,
Mert az én sok könnyem itt marad.«

»S ha tovább is így csörtet a lét?«
»De a könny-ár majd összegyűl
S elönti a világot: elég.«

63-2

"Az idők változnak. Amikor az idő hát fokozata letelik, új korszak következik majd. Ami valójában hozzánk tartozik, azt az ember nem tudja tartósan elveszíteni. Magától visszakapjuk azt. Csupán várni kell tudni." JK

"Valaki, kit szerettünk,
Vagy talán nem szerettünk,
Szépen szemünkbe vágja,
Hogy csúf bűnökbe estünk
S az életünk furcsa ámitás." A.E.

A függetlenség napja

"A nyugvás időszakában előfordul, hogy közönséges emberek csatlakoznak egy magasabb egyéniséghez, s a napi megszokásokon keresztül annyira összenőnek vele, annyira nélkülözhetetlenné válnak a számára, mint a láb számára a járást megkönnyítő nagyujj. Amikor azonban közeledik a szabadulás ideje, amely cselekvésre szólít, akkor az embernek meg kell szabadulnia az ilyen alkalmi ismerősöktől, akikkel belsőleg valójában nem tartozik össze. Ennek hiányában ugyanis bizalmatlanok lesznek és távolmaradnak tőlünk azok a velünk egyívású barátok, akikben az ember valóban bízhatna és akikkel együtt képesek lennénk megvalósítani valamit." JK

Similis simile gaudet

"Utoljára a vörös hajú, szeplős és enyhén kancsal Eva kuncogva csodálkozó tekintetét látta, aki az őrületbe kergette, mert eddig másként, mint csúfondárosan, soha nem nézett rá, az olcsó keretbe foglalt erős szemüveget viselő fiúra."

"De hamarosan megértette: szikár és gondosan ellenőrzés alatt tartott vonásai nem visszavonulásról és visszautasitasról árulkodtak, hanem mérlegelő józanságról, ami elárulta, hogy találkozása Gregoriusszal Silveirában bonyolult, őt magát is is meglepő érzéseket keltett, és még kereste, milyen legyen a viszonya hozzájuk." P.M.

"igazán, meztelenül és mélyen"

"Csak nagy óvatossággal válassz olyat mellé társnak, aki nem érti azt, amiről beszélsz, mert könnyen meglehet, hogy gyilkolni fog majd érte frusztrációjában. De olyat is csak akkor válassz, akit te nem értesz, ha stabil az önismereted annyira, hogy nem fogod mellette agyonfrusztrálni magad. Ha hajlandóságot és nyitottságot mutatsz a befogadására, ő pedig beenged. De leginkább partnert válassz, akivel beszélgetni (is) lehet, igazán, meztelenül és mélyen, akit értesz, és aki ért téged az önazonosságban. Mert ez lesz az egyetlen alap, ami akkor is megmarad, ha elfogy minden. Illetve, még pontosabban: ha ténylegesen ez az alap, úgy ritkábban fogy el az együttlét többi komponense." T.K.