"Old couple in the rain" jeligére

Arra jutottam ma séta közben, hogy igenis jársz nekem! Türelmes voltam, igazán kiböjtöltem már, hogy végre gyere! "Kérj, és megadatik!" Egy magas, kedves, udvarias, művelt fiú rendel, humorérzékkel, önálló gondolatokkal, és magas önbecsüléssel, amit nem zavar meg egy határozott, élesszemű és -nyelvű lány. Vigyázz, mert látom, ha csalsz! Kérlek, légy kreatív és kedves! Imádom a kedves embereket. A kedvesség menő! Legyél a királyfim, a férfi, akire felnézhetek, akit imádhatok, aki mellett biztonságban érzem magam, aki tud okosabb lenni, mint én. Had legyek néha én is a szamár! És kérlek, ne lakótársként, haverként vagy anyának akarj! Én szeretni akarlak, nem anyáskodni feletted! Légy te az erősebbik nem! Persze, beverem a falat a szögbe, és a szatyrot is felcipelem a harmadikra, de ha ott vagy, kérlek vedd át tőlem! Te erős lehetsz, egy hős, én meg gyenge, virágszál. Win-win.És ne küzdjünk egymás ellen! Közös a célunk, nem? Legyünk egymásnak a róka, akiért felelős vagy, mert megszelidítettél. Mert igen, kicsit szelidíts meg.. Nem adom könnyen magam, bizalmatlanul méregetlek, lehet, hogy el is küldelek, de te csak tarts ki! Bizonyítsd be, hogy én kellek neked! Minden nappal egy kicsit közelebb jöhetsz. De vigyázz! Erőből közelíts, ne kényszerből vagy szükségből, hanem mert megteheted!

Mert van miből adnod. Nekem is van miből adnom.

Miss Moneypenny

A minap azt mondtad nekem, hogy blogot kéne írnom a tragikomikus pasi ügyeimről. Hát inkább neked kéne. Az introvertált, Bond-lánynak. In memoriam annak az életnek, amelyet én nem merek, de te éled helyettem is.

"Jó zsaru, rossz zsaru"

Újra es újra felbuggyan bennem. Valahonnan mélyről, jól eldugott, poros kis sarkomból az általánosítás kényszere. Hogy a férfiak mind büszkék. Azt mondod, szeretsz engem? A büszkeséged mindig előrébb lesz, mint az irántam érzett szerelem. De leszek én a "rossz zsaru". Megvetsz érte,  látom, de melletted nem én voltam a gyengébbik 'nem'.

"Csak ki önként jön, az tartozik hozzád."

Sajog a lelkemben a lehetetlen. Milyen törékeny még mindig belső békém, hogy ennyi elég hetek nyugalmát elillanni hagyni és vele felkavarni az álló mocsarat. Vajon látod mindezt, mikor kihívó tekintettel a szemeimet keresed? Vagy mikor tétova mozdulattal a könyököm alá nyúlsz, és felhúzol magadhoz? Ami neked a pillanat öröme,  nekem napok csatározása önmagammal. S mégis, végsősoron én vagyok még mindig túl gyenge. Lehetőségekkel születtél, és hálátlanság volna,  hogy ne élj velük.Talán pont ez az ösztönös erő, és gyermeteg lélek vonz benned.

Érzem a változást. Most már letagadhatatlanul. Lehet annyira megváltozni, hogy te sem ismersz magadra? Annyit kaptam az elmúlt években, annyira hálás vagyok érte. Élményt.Tapaszatalatot. Érzést. Érlelő szenvedést. És nem, nem volt könnyű. Semmi sem könnyű. Néha a gondolat, hogy évtizedeket még élnem kell, elrettent.  Mert néha olyan könnyen megy a kitárulkozás. Nincs védelem, csak én. Nincs félelem, nincs megfelelés. Csak a pillanat jósága, a végtelen nyugalom, a "lesz, ami lesz" érzés.  A könnyedség, az  "úgy még nem volt, hogy ne legyen semmi". De máskor nem ilyen könnyű. Eszembe jutsz, és megszakad a szívem. Mert elhagytál. És Ő is eszembe jut, és neki is megszakad a szíve. Mert elhagytam.

Pozitív gondolkodás

És megint megtörtént.. Napokig lázas voltam utánad. Pedig tudtam, hogy nem valós. De olyan ártatlannak tűnt a gondolat. Bármi lehetséges, nem? A gondolat teremti a valóságot...

Meddig?

A büszkeség. Mindennek az az oka. Végső soron erre a konklúzióra jutottam. Ők  a szerelmet keresik, a nagy Ő-t, a lángoló, élethosszig tartó szerelmet. Az érzést, amikor tele van a fejed a másikkal, minden eddigi rossz értelmet nyer, a rózsaszínt, a negédest. Mert a szerelem elmúlik, mondják.  Őket is úgy tanították erre a magvas gondolatra. A büszke, erős férfiak.

Címkefelhő
Feedek
Megosztás
Powered by Blogger.hu